Korábbi bejegyzésben már bemutattuk milyen eseménydús volt az első napunk Lisszabonban, így joggal feltételeztük, hogy a második nap is hasonlóan fog alakulni. Sajnos az időjárás közbeszólt…

Utazás előtt mindig megnézzük milyen időjárás fog majd fogadni minket, amit persze nem veszünk sose 100%-osnak, hiszen amennyi előrejelzés, annyi különböző időjárás van, viszont ebben az esetben igaznak bizonyult.

De nem szegte kedvünket a cseperkélő eső, hiszen a napunkat a híres, nevezetes Pastéis de Belém-nél kezdtük. Erről is írtunk egy posztot, amiben megtudhatjátok, hogy a portugál sütemény, a pastel de nata hogy is készül el, mi a története, továbbá a Pastéis de Belém miért emelkedik ki az összes többi cukrászda közül. Szerencsére kora reggel nem volt nagy tömeg, így seperc alatt már a kezünkbe foghattuk a süteményeket.

Szent Jeromos kolostor

Mivel a cukrászda az egyik UNESCO Világörökség mellett található, nem volt kérdés hogy az utunkat a Szent Jeromos kolostorában folytatjuk. Már ilyen korán is ha nem is nagy, de sor volt. Hamar bejutottunk a Lisszabon Kártyával, ugyanis ellentétben a Belém-toronynál, itt te magad érvényesíted a Kártyát.

Szent Jeromos kolostor belülről

A kolostor maga elképesztően gyönyörű, mindenképp Lisszabon kihagyhatatlan látnivalója közé sorolnánk. Az építészettel nagyon meg lehet fogni minket, azonban kevés információ állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy mi a kolostornak a története, funkciója. Másik negatív élmény az az volt, hogy a kolostor melletti Igreja de Santa Maria de Belém templom órákkal később nyitott, ezáltal nem volt esélyünk megnézni belülről.

Az őrségváltásokat igyekszünk megnézni, amint van mód rá

Az eső alábbhagyott ezután és kiérve a főútra, nagy tömeget vettünk észre. Utóbb kiderült, hogy minden hónap harmadik vasárnapján őrségváltás van a Palácio Nacional de Belém-nél, a mindenkori portugál elnök rezidenciájánál. Ez kellemes meglepetés volt, annak ellenére, hogy a szállás miatt eddig legalább 3x mentünk el a kiírás mellett, de örültünk, hogy végül nem maradtunk le róla. Egyébként mellette található még egy nagyon szép múzeum, a National Coach Museum, ahol egy patináns épületben királyi lovaghintókat tekinthetünk meg.

LX Factory, Lisszabon egyik fejlődő részének központja

Pár megállónyira található a következő állomásunk, a Lx Factory. Lx Factory az Április 25-e híd lábánál található, onnan szép kilátást biztosít a hídra. Kicsit autentikus hangulatával mindenképp megéri elmenni, számos bolt, kocsma/pub, étterem található, köztük a Casa Portuguesa do Pastel de Bacalhau. Nagy kontraszt volt a romos épületek között járva betérni ide. Bacalhau, mint sózott tőkehal, szintén egy portugál étel, melyet ez az éttermi lánc forradalmasított. Szinte már krumplinak kinéző ételt lehet kérni sajttal töltve, és üresen is. Emellé választhattunk portugál minőségi bort vagy sört. Mi az előbbit kóstoltuk meg, de az utóbbit kellett volna választanunk. Egyébként maga a tőkehal árban nem vészes, természetesen nem ezt ennénk nap mint nap, de a bor nagyon megdobta az árát. Két tőkehal (5-5 €) 3 dl borral együtt 17 €-ba került. Kipróbálásra mindenképp ajánljuk, de számunkra nem okozott akkora gasztronómiai robbanást, mint a pastel de nata.

Egyszeri kipróbálásra mindenképp ajánljuk

Az eső kisebb-nagyobb intenzitással esett, de minket ez nem zavart, így gyalog folytattuk utunkat egy kilátó felé, a Palácio das Necessidades-nél, mely képeken jobban néz ki mint a valóságban (építkezések és a törmelékek belerondítottak a képbe). Meglátogattuk – szerintünk – legszebb templomot Lisszabonnak, a Basílica da Estrela-t, amit csak kívülről tudtunk megnézni, ugyanis mire odaértünk, egy mise előkészítése kezdődött meg. Nem tudtuk kihagyni, de a bejáratnál a kis ablakon keresztül azért csak-csak betekintettünk milyen lehet belülről: csodálatos.

Látogatása szó szerint megér egy misét

 Nem messze található Portugália Parlamentje, amely ha nem is olyan impozáns, mint a miénk, megér egy látogatást.

A Parlament épülete

A Parlamenttől 10-15 perc sétára van a Jardim do Alto de Santa Catarina, egy kilátóterasz, ahonnan Lisszabon dél-nyugati, kicsit a keleti része belátható. Magától érthetődő, hogy az eső ilyenkor volt a legintenzívebb, ezáltal nem nagyon tudtunk megpihenni. Minden vizes, szemetes volt, szóval inkább mentünk tovább.

Követkető úti cél a Panteão Nacional volt (hétfőn, mint számtalan más múzeum/látnivaló zárva van), viszont ez Lisszabon másik felén helyezkedik el. Úgyhogy ami útba esett azt megnéztük: felvonóval lementünk (ebben az esetben levonovó volt) a pályaudvar felé. Nem volt egyértelmű, hiszen a másik szerelvényben volt jegyleolvasó, itt pedig nem volt. Kérdezte is tőlünk egy turista, hogy most kell fizetni, vagy hogy működik. Simán rávágtuk, hogy igazából mi sem tudjuk, nem kértek semmit, akkor biztos „ingyen” van a fuvar. Ámde mindenki tudja hogy ingyen sajt is csak az egérfogóban van: leértünk az állomásra, és fogadott minket egy terminál. Csak is kártyával lehetett fizetni. Erről semmilyen információ nem áll rendelkezésre a fenti állomáson. Kész szerencse, hogy a Lisszabon Kártya erre is használható, különben elég drága, 4,20 €-ba került volna egy út, amit max. 10 perc alatt le tudtunk volna sétálni.

Legyen esős vagy napos idő, nappal vagy éjszaka mindenképp megéri rajta végigsétálni

Érintettük a Pink Street-et, nevéből adódóan a járdát rózsaszínre festették, illetve esernyőket lógattak díszelemként, csak úgy mint Szentendrén. Nappal is érdemes ellátogatni, de éjszaka sokkal pörgősebb, hangulatosabb.

A környéken van még egy “must visit” hely, a Time Out Market (Lisboa), amely arról nevezetes, - azon kívül, hogy hamarosan Budapesten is megnyílik -  hogy különböző magasabb kategóriájú éttermek jelennek meg kvázi street food standként. Az árak alacsonyabbak, viszont így sem nevezhető annyira olcsónak, de legalább olyan ételek is vannak, amiket egyébként nem ennénk éttermi áron.

Panteão Nacional díszes kupolájával

Kisebb kitérők után végre megérkeztünk Panteão Nacional-hoz, ahol többek között Vasco de Gama sírhelye található. Nem csak emiatt, hanem szép kilátás miatt is el szerettünk volna ide jutni, azonban az eső annyira intenzív volt, hogy nagyon messzire nem tudtunk ellátni.

Ugyan ez volt másik két kilátórésznél, melyekhez este is visszamentünk és akkor többet láttunk mint nappal.

Ikonikus lisszaboni képek elengedhetetlen helyszíne, a Miradouro das Portas do Sol

Eső elől menekülve betértünk a Lisszabon főterén, Praça do Comércio-n elhelyezkedő Lisbon Story Centre-be. Lisszabon történetét bemutató múzeum nem volt eredetileg a program része, de örültünk, hogy így történt, mert rengeteg információval gazdagodtunk. Egyik legérdekesebb része egy rövidfilm volt, amely megmutatta, hogy a XVIII. században Lisszabont hogy rázta meg egy földrengés, és hogy tarolta le a földrengés által okozott cunami.

Szerencsére az eső elállt, viszont nagyon éhesek voltunk. Felszálltunk a 28-as villamossal majdnem ugyan azon az útvonalon közlekedő 12-es villamosra, amire – nem túlzunk – összesen négyen szálltunk fel. Előttünk pedig a 28-as villamos közlekedett, ami fulladásig tele volt. Épp ezért ajánljuk, hogy ne csak a 28-as villamossal közlekedjetek, hanem ha lehet, más járatokat használjatok inkább.

Na akkor most mit és hol együnk? kérdésre mindig összeszorul a gyomrom, mert ez az egyetlen része a tervezésnek amit nem személy szerint nem szeretek. Mindig macera kikeresni az ár-érték arányban megfelelő éttermet, ezért általában a társamra hagyatkozok. Prefenciám, hogy ha valahol vagyunk, inkább helyi ételt együnk, de a portguál konyha engem nem annyira nyert meg. Választásunk végül Yak & Yeti-re, egy nepáli étteremre esett, amely leginkább indiai ételeket kínál. Teljesen meg voltunk elégedve velük. A személyzet egy része beszél angolul, kedvesek, segítőkészek voltak, az ételek pedig nagyon finomak voltak, ajánljuk őket.

Aki szereti az indiai/nepáli ételeket, mindenképp látogassa meg

Ezután kis, hangulatos utcácskákon keresztül jutottunk vissza a fő térre, ahonnan busszal körülbelül 20 perc alatt a szállásra megérkeztünk.

Összegezve, tartalmas nap volt a második nap is, az eső kicsit árnyalta, de felfedeztünk olyan részeket is Lisszabonnak amit nem gondoltunk volna. Egyre közeledett az utolsó, egyben a harmadik napunk, amely még tartogatott meglepetést számunkra: egy egész napos esőzést…