Eljött az utolsó napunk Lisszabonban, ami nem úgy indult, ahogy azt mi elképzeltünk. Utolsó nap lévén kellemes sétákat, megmaradt látnivalók megtekintését gondoltuk, mivel a repülőgép csak este indult Budapestre. Mindez kudarcba fulladt az egész napos felhőszakadás miatt.

Ez a rész elég rövid lesz a többihez képest, mivel az eső miatt csak két program fért bele a napunkba, a Castelo de São Jorge XI. századi mór vár és az 1998-as Expo helyszíne, a Parque das Nações.

Pç. Figueira

A 15E számú villamossal játszik könnyedséggel jutottunk el a Pç. Figueira-ra ahonnan szintén szép kilátás van magára a várra – feltéve, ha nem esik az eső –, és ahonnan a 737-es busszal fel lehet jutni a vár kapujához. Nem volt túl sok időnk körbenézni, mert egy nagy intenzitású eső kapott el minket, így gyorsan bementünk egy kis múzeumba, ahol régészeti tárgyakat tekinthettünk meg.

Mikor alábbhagyott az eső, megnéztük magát a várfalat, amelyről biztos nagyon gyönyörű látvány fogadja az oda látogatókat – hangsúlyozzuk, feltéve, ha nem esik az eső –. Ennek ellenére megérte felmenni, mert ha nem is volt sok információ magáról a várról, kellemes sétát tettünk.

Ilyen időben is csodálatos

Volt egy megérzésem, hogy kicsit várjunk, mert az eső tényleg kezdett csillapodni, így a levegő is egyre tisztább lett, olyannyira, hogy ha nem is teljes pompájában láttuk Lisszabont, a nagyobb részét sikerült lencsrevégre kapni.

Háttérben az Április 25-e híd

Még egy érdekesség fogadott minket: pávák járnak a parkban, vagy ha – mint ahogy most is – esik az eső, akkor csoportokban pihennek a kerítés, fal tetején, ha kicsit merészebbek, akkor egy ház kéményének a tetején.

Az eső erősödése miatt elindultunk a következő állomásunk felé. Ugyan azzal a busszal visszatértünk a Pç. Figueira-ra, onnan pedig elmentünk a központi pályaudvarhoz, ahol felszálltunk a kék metróra. Egy átszállás mindenképp kellet, mert a reptéri vonal (piros), csak São Sebastião-ig megy. Ott átszálltunk a másik metróra, és leszálltunk a már említett Parque das Nações-nál (jelentése: nemzetek parkja, metróállomás neve: Lisboa Oriente). Ez is egy fejlődő negyed Lisszabonnak, számos látnivaló van a környéken: Oceanário de Lisboa, kilátás a Vasco de Gama hídra, számos felhőkarcoló, modern bevásárlóközpont, aréna, kiállítótermek stb. Valamiért ez a negyede Lisszabonnak elfeledett, rengeteg utazási oldal meg sem említi, pedig véleményünk szerint – ráadásul a repülőtér három megállónyira van – hazafelé menet mindenképp megéri körbenézni 1-2 órára.

Hulladékből épített szobor feldobja a környék látképét

Vasút és egyben buszpályaudvar, több emeleten

Ez sajnálatós módon nekünk elmaradt az eső miatt, így a maradék 3 óránkat a Centro Comercial Vasco da Gama bevásárlóközpontban töltöttük, pontosabban az éttermi részlegénél.

Annyiban mégis jó hogy így történt, ugyanis egy olasz hamburgerezőben, az Italian Burger House-ban ettünk rendkívül jó áron: 10-11€ – attól függően mit választottunk –, mely tartalmazott egy hamburgert, kettő választható köretet, egy üditőt és kávét, mellé nyomhattál szószt amennyit csak akartál.

Amennyire szkeptikus voltam, annyira volt finom

Egyik legjobb élmény volt Lisszabonban ételek tekintetében, ha legközelebb arra járok/járunk, biztos ellátogatunk oda.

Gyorsan eltelt az idő, így idő előtt ki is mentünk a reptérre a metróval. Utána szembesültünk, hogy míg az érkezés az 1-es terminálnál volt, az indulás a 2-es terminálról lesz. A metró viszont csak az 1-eshez visz, így külön el kellett menni egy buszállomásra, ahol ingyen átvittek a másik terminálba.

Ezzel nem is lett volna gond, de már a terminál előterében emberek ültek a földön. „Biztos megvan az oka, bár ez inkább rossz előjel” mondtam magamban. Igazam volt.

A 2-es terminál olyan kicsi, és forgalmas, hogy ha nem is teljesen, de hasonló volt érzésre a budapesti „bádogkarám”, ahol semmi ülőhely nem volt, az emberek pedig félig szabad ég alatt vagy fagyoskodtak, vagy áztak el. Itt szerencsére zárt tér volt, de annyira nem volt se hely, se levegő, se semmi, hogy nem bírtunk ott lenni. Visszamentünk keresve helyet és töltőegységet, ami sikerült is, de további két órát eltölteni a hideg kövön nem volt túl kényelmes.

Közben kiderült, hogy fél órát késik a gép az eső és/vagy a forgalom miatt. Nagy nehezen, de eltelt az idő, és kiírták a gépünket. Nem volt nehéz, ugyanis az egyetlen WizzAir járat a miénk volt, könnyen felismertük melyik kapu lesz a miénk, ezáltal elsőként mehettünk fel a gépre a priority-s utasok után.

Végül, de nem utolsó sorban megérkezett a gépünk éjfél tájékán, és hajnali 1 óra körül sikerült is hazaérnünk. Másnap, vagyis pontosabban aznap már várt is a munka, de nem szomorkodtunk, mert egy nappal közelebb lettünk a következő utazásunkhoz.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok a lisszaboni „virtuális” túránk során. Reméljük, segítségetekre voltak/lesznek a blogok, melyek által jobban megismertétek ti is a várost, illetve kedvet kaptatok ahhoz, hogy elutazzatok Lisszabonba.

Lisszabonnal kapcsolatos kisebb bejegyzések még várhatóak tőlünk a közeljövőben, de a következő nagyobb téma egy visszatekintés lesz, ugyanis rengetegen mennek oda 1 napos utakra, olcsó repjegyeknek hála egyre népszerű úti cél lett. Ez nem mást mint, MILÁNÓ.